Története
A KOLLÉGIUM MEGALAKÍTÁSA, TÖRTÉNETE 1952-1989.
A mi megyénk nem rendelkezett nagy múltú kollégiumokkal. 1945 előtt Nyíregyházán, Nagykállóban, Kisvárdában működött egy-egy leánykollégium egyházi kezelésben, és a Tanítóképzőnek volt egy bentlakásos intézménye.
1959-ben Nyíregyházán 5, vidéken 12 diákotthon készült a kollégiumi avatásra, ami 1965-ig be is fejeződött. Az ezt követő 20 évben megduplázódott a kollégiumok száma. 1990-ben, megyénkben, 34 kollégiumban 5370 tanuló lakott, és 165 nevelő segítette tanulmányi munkájukat, személyiségük fejlődését.
Vásárosnaményban Bereg központjában a Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács VB. Oktatásügyi osztályának szervezésében indult meg 1952. tavaszán az általános gimnázium szervezése.
A megyei oktatási osztály a gimnázium igazgatójává az általános iskolában tanító Dr. Bakó Lászlóné középiskolai tanárt nevezte ki, majd a nyár folyamán kialakította a gimnázium tantestületét Babus Jolán és Bereznai Gyula tanárok áthelyezésével.
"A meginduláshoz készen álltunk és 1952. szeptember 1-jén a Vásárosnaményi Állami Általános Gimnázium megnyitotta kapuját. Már javában tanítottunk, amikor szeptember folyamán nagy veszély jelentkezett, mely alapjaiban rázta meg féltve őrzött iskolánkat. A felvett tanulók közül 12-nek a bejárási nehézségek miatt bentlakásról, étkezésről kellene gondoskodnunk, másik 18-nak pedig legalább ebédről. Másképpen nem tartható meg a létszám és nem tartható fenn az iskola."
Amikor 1952-ben a vásárosnaményi gimnázium megkezdte működését, már az első tanítási napokon kiderült, hogy jó néhány tanulónak bejárási nehézségei vannak, mert a távol lakóknak 4 órakor kellett kelni, ugyanis az autóbuszok Lónyáról, Beregdarócról, Tarpáról még 5 óra előtt elindultak. Ebben az időben a beregi községekből csak egy alkalommal lehetett autóbusszal bejönni Vásárosnaményba, és vissza is csak egyszer közlekedett, a késő délutáni órákban. A fő közlekedési eszköz a kerékpár és a szekér volt. Az autóbuszok este 5 és 6 óra között indultak vissza a beregi falvakba, ezért a 30 bejáró tanuló közül 12-nek olyan mostoha körülményei voltak, hogy várható volt a lemorzsolódásuk.
A Szabolcs-Szatmár Megyei Oktatásügyi osztály úgy segített, hogy engedélyezte egy 20 fős önálló tanulószoba létesítését, és amikor a Községi Tanács VB. az iskola rendelkezésére bocsátotta a régi községháza épületét a Rákóczi út 1. sz. alatt, hallgatólagosan tudomásul vette a társadalmilag létrehozott diákotthon működését, mely egy hálóból, egy ebédlőből, egy konyhából, és egy kamrából állt. A Járási Tanács VB. pedig költségvetési keretet biztosított az épület kitatarozására és a berendezés megvásárlására.
"Lassanként a legszükségesebbel is felszereltük, s októberben milyen öröm volt az első ebéd, amelynek nem a fényes fogások felvonultatása és nem a csillogó teríték adta a szépségét, mert csak zománcos tányérokban gulyáslevest és lekváros kiflit tudtunk adni,-hanem az a gondolat, ami az öröm kínját varázsolta annak az arcára, aki beszerezte, elkészítette, eszegette, vagy éppen csak végignézte azt az első ebédet. Az a gondolat, hogy a mi kis iskolánk mégiscsak megmarad, és helyet tud adni a mostani, de még az ezután jövő sok-sok tanulni vágyó falusi, beregi gyermeknek."
Ilyen körülmények között kezdte meg munkáját 1952. november 1-jén a "tanulószoba" Bereznai Gyula tanár vezetésével. A tanulószoba 20 diáknak adott segítséget nemcsak elhelyezésben, hanem tanulásban is. A tanárok egész napjukat az iskolában töltötték, ismerték a tanulók minden problémáját, a tanulásban mutatkozó nehézségek leküzdésében közvetlen segítséget adtak nap, mint nap.
Az 1953/54-es tanévben 20-ról 40-re emelkedett a létszám, s ekkor már sikerült a fiúk számára is szállást biztosítani a volt Tomcsányi-kastély melléképületének két padlásszobájában. Ezek a szobák később a kollégium könyvtára, illetve olvasótermei lettek. A lányok felügyeletét Babus Jolán tanárnő, a tanulószoba vezetője látta el, a fiúkét Kocsis Barnabás igazgatóhelyettes.
1954 tavaszán a Járási Tanács VB. Oktatási osztályának vezetője,-Horváth Gabriella személyes budapesti közbenjárásának eredményeképpen-sikerült elkészíteni a fiúk szálláshelyét az Erdőgazdaság Hivatalában. Így a lányok a főépület 2 szobájában nyertek elhelyezést, a fiúknak azonban ebben a tanévben nem volt szállásuk, mert a Rákóczi út 1. sz. alatt lévő ebédlőt osztályteremmé, a lányok előző szálláshelyét pedig ebédlővé alakították.
Az 1955/56-os tanévben felépült az akkori gimnázium udvarán (Rákóczi út 32. sz. alatt) két új tanterem. Így a tanulószoba helyisége felszabadult. Itt alakítottak ki 10 fiú részére egy szobát, és a nőtlen tanárok részére egy másikat. Ekkor Bakó László vette át a tanulószoba vezetését, s a diákotthon megalakulásáig végezte ezt a munkát, majd 1959. szeptember 1-től diákotthoni igazgató lett.
Az 1955. szeptember 1. - 1959. július 1-ig működő bentlakásos tanulószoba 40 fős férőhellyel működött, s a négy év során 28 érettségizett tanuló hagyta el az intézményt.
Az 1955/56-os tanévtől már négy osztállyal működő gimnázium számára szűknek bizonyult a 40 fős társadalmi tanulószoba, s szükségessé vált egy valódi diákotthon létrejötte.
"Az 1959. július 1-re a Művelődési Minisztérium meg is kapta a Földművelésügyi Minisztériumtól a Tomcsányi-kastélyt, teljes egészében, s azt a diákotthon kezelésébe adta át. A Művelődésügyi Minisztérium a Megyei Tanács VB. Művelődésügyi Osztálya és a Magyar Szocialista Munkáspárt Megyei Bizottságának javaslatára, 1962. május 12-én a gimnázium fennállásának 10. évfordulója alkalmából a diákotthon kollégiummá nyilvánították."
A nyári átalakítási munkák után 1959. szeptember 1-jén megnyithatta kapuit a diákotthon, melynek igazgatójává a Megyei Oktatási Osztály Bakó László tanárt nevezte ki. A kastélyt azonban csak fokozatosan tudták birtokba venni, így csak 40 lány nyerhetett elhelyezést a konyha, ebédlő, iroda és a kollégium igazgatójának lakrésze mellett. 17 fiú pedig a gimnázium épületében egy tanteremben lakott, akikre Baranyi Ferenc, akkori igazgatóhelyettes ügyelt fel, aki szintén az épületben lakott egy irodában.
A KOLLÉGISTA TANULÓKNAK 30 ÉVIG OTTHONT ADÓ TOMCSÁNYI-KASTÉLY
A Tomcsányi-kastély a kollégistáknak 30 évig adott otthont. A többször átalakított, felújított épület ma igen leromlott állapotban, s immár 10 éve (1989. óta) üresen kihasználatlanul áll, s cserél szinte évente gazdát. Mivel a Tomcsányi-család ma élő leszármazottai nem tartottak igényt rá, a kastély 1990-ben a Városi Tanács tulajdonába került. A tulajdonlás azonban nem került telekkönyvi bejegyzésre. Mivel azonban a városnak a restaurálásra nincs anyagi fedezete, átadta az Országos Műemlék Felügyelőségnek, majd az 1982/83. számú kormányrendelet alapján a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Vagyonátadó Bizottság 1994. sz. rendelete értelmében, mint tartósan nem használt nagy értékű ingatlant a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet kezelésébe adták át 1994-ben. Jelenleg újabb átadás van az APV RT. felé.
Az 1963/64-es tanévben, a gimnáziumban és a kollégiumban is javultak a tárgyi feltételek. 1963. október végén átadásra került a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium jelenlegi épülete, ahol a kollégium is jól felszerelt konyhát és ebédlőt kapott. Az új épület földszinti tantermeiben a kora reggeli, délutáni és az esti időpontokban a tanulószoba is helyet kapott, a gimnázium igazgatójának engedélyével.
Így a kollégium épületében működő konyharész megszűnésével, némi átalakítás után-a műemlék jelleg megtartása mellett-1963. november végén a fiú diákotthona a volt konyha helyére költözött a Rákóczi úti volt gimnáziumi épületből. A férőhelyek száma 70-ről, 110-re emelkedett.
Párhuzamosan megfigyelhetjük a személyi feltételek javulását is: 1962. szeptember 1-től már 2 főhivatású nevelője van az igazgatóval együtt. 1963. szeptember 1-től 3 főhivatású, 1964 szeptember 1-től 4 főhivatású és egy mellékhivatású nevelő végzi a munkát.
Újabb probléma jelentkezett azonban az 1963/64-es tanévben. Ez azt jelentette, hogy a művelődési miniszter 12 233/1961. M. M. sz. utasításának kiadott Működési Szabályzata szellemében a gimnáziumban is megindult a szakközépiskolai képzés az 1961/62-is tanévben.
A Működési Szabályzat értelmében: "A gimnáziumok keretében működő kísérleti szakközépiskolai osztályok oktató-nevelő munkájának célja középfokú általános műveltséggel rendelkező szakmunkások képzése."
Ebből adódóan az 1963/64-es tanévben az iskolai tanulócsoportok száma 19 lett, s a következő tanévben már a szakközépiskolai osztályokból kertészeti és az állattenyésztési szakon - 4-4. felfutó osztálya lett. Ezen tény szükségessé tette a kollégisták számának további emelését, mivel azonban ezzel párhuzamosan, a férőhelyek növelésére nem volt lehetőség, létrehozták az externátusi rendszert.
Az externista tanulók a kollégium teljes jogú tagjai voltak, a kollégistákkal együtt alkották a kollégiumi tanulószobai és osztályközösséget. A különbség csak annyi volt, hogy szálláshelyük magánházaknál volt. A szálláshelyeket a kollégium bérelte és szerelte fel berendezési tárgyakkal, így az itt elhelyezett tanulókat 50-60 Ft többletköltség terhelte.
Az 1963-64-es tanévben 56, az 1964/65-ös tanévben 65 volt az externisták létszáma, s ezt a létszámot az 1981/82-es tanévig (szakközépiskolai képzés megszűnéséig) tartotta az intézmény.
Az 1969/70-es tanévben a fiúk átköltöztek az Erdőgazdaságtól átvett melléképületbe, így a fiúk is kényelmesebben laktak, a lányok pedig a főépületben maradtak egészen 1989. szeptember 1-ig.
AZ ÖNÁLLÓ KÖZÉPISKOLAI KOLLÉGIUM ALAPÍTÁSA
1989-ben a kollégium új épületet kapott, szakmailag, gazdaságilag önálló intézményként kezdte meg működését, Dr. Szabó Istvánné igazgató vezetésével, aki már korábban a 79/80-as tanévtől a gimnázium igazgatóhelyetteseként látta el a kollégium vezetését.
A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács 21/1989. (VI. 1.) T. sz. határozata, (a Megyei Tanács a tanácstörvény 10.§ (1) bekezdés c) pontja, a VHR. 16.§.-a és b) pontja alapján) a Vásárosnaményi Városi Tanács VB. 27/1989. (IV. 11.) VB. számú határozatával történt kezdeményezésre a Vásárosnaményi Önálló Középiskolai Kollégiumot 1989. augusztus 1. napjával létrehozta, egyidejűleg a Vásárosnaményi Városi Tanács fenntartásába adta.
A Vásárosnaményi Városi Tanács VB. 63/1989. (X. 6.) sz. VB. határozata alapján:
A Végrehajtó Bizottság: a többször módosított 19/1980. (IX. 27) PM.sz. rendelet 3§. (1) c) pontjában foglalt jogkörében eljárva 1990. jan.1-i hatállyal.
A Vásárosnaményi Középiskolai Kollégiumot önálló költségvetési gazdálkodási jogkörrel rendelkező intézménnyé sorolta be. Az intézmény igazgatójává Dr. Szabó Istvánnét, az II. Rákóczi Ferenc Gimnázium Kollégiumának vezetőjét nevezte ki.
A kollégiumot a gimnázium és a szakiskola iskola épületével közös aula kapcsolja össze, amelynek fenntartási költségeit a kollégium és a szakiskola közösen vállalták. Az épület fekvése szerint nyugati és déli szárnyrészekre tagolódik. Belső terében négy szinten helyezkedik el a 21 hálószoba, tizenkilenc 8 ágyas, két négyágyas. A nyolcágyas szobák lakóterét térelválasztó osztja két részre. A 160 férőhely nemek szerinti megoszlása a következő: 32 fiú és összesen 128 lány nyert elhelyezést. Minden szinthez tartozik egy tanulószoba (40 férőhelyes), mosdó zuhanyzó, 2-2 szinthez tartozik egy ételmelegítő, ételkamra, nevelői szoba. A tanulók rendelkezésére áll továbbá egy 40 férőhelyes társalgó, fittnes-terem, vasalószoba, DT.-szoba, stúdió.
